Ez a pár nap is jól sikerült, ahhoz képest, ogy éjszaka nem találtam a helyem, ezért szegény anyát nem hagytam aludni. Nappal is csak kézben voltam hajlandó elaludni...

Akkor mentem ki az udvarra amikor akartam, hisz csak a kutya közelébe nem mehettem. Motoroztam annyit, hogy végre kormányozni is megtanultam...

"buli elött"

"motorozás"

"anya, Ildikóval"

"kint a szőlősben"

"anyával"

"egy kis csata"

" hajrá, skacok, szépen sikerült a váratok:)"

"nagyon elfáradtam...

"...és sikeresen el is aludtam"

" papával is pancsiztam"

" a végén mindenki megéhezett, ezért mevvünk lángost"

Ez a két kép augusztus 20.-án készült, akkor jöttünk meg Sárbogárdról. Éppenhogy  lepakoltuk a cuccainkat, elmentünk lefürdeni, és irány a tüzijátékot megézni. Sajnos oda már nem mehettem, mert a pizsamámat hamarabb fellőtték, mint a többieknek...

Amikor pupu hazajött Németországból, az egész család fogta a két szép lábát, és elindultunk egy kis sétára és bevásárloni. Sok érdekes dolgot fedeztem fel, mert eddig anya nem engedte, hogy a bevásárló kocsiból kiszálljak. Egyszer megpróbálkozott vele, de a bevásárlásból nem lett semmi :)

Mivel most sokan voltunk, így anya, mama, vásároltak, míg a többiek utánam futkostak....... 

"sétálok"

"mamával is"

"pupuval nézzük a halcsakákat"

"annyira tetszettek az autósülések, hogy nem is akartam kiszálni..."

"...nekem itt nagyon kényelmes"

"nagyon megszomjaztam"

"én is vásároltam egy kis almát...."

"...viszem az én kis kocsimba..."

"...hoppsz, rajtakaptak"

"Mónika nemgyőzte visszapakolgatni, és sosem értettem, miért van egyre kevesebb alma a kocsimba :)))"

Nagyszüleimnek ma volt a 24.-ik házassági évfordulójuk.

Még legalább háromszor ilyen szép és Boldog életet kívánok nekik!!!!

"mama, papa, és a pici csecsemő: anya"

Ahogy ők kezdték közös életüket:

Már gyerekként is együtt homokoztak, és fiatal korukra kisebb nagyobb megszakítással de 1980. karácsonyán papa megkérte mama kezét. Aztán 1983. augusztus 13.-án megtartották az esküvőjüket, és 1984. július 1-én megszületett anya. Nagyon Bolgogok voltak...rá 5 évre, 1989. március 23.-án megszületett Pupu, aztán 1991. Október 7.-én Nénike látta meg a napvilágot...

Du. átmentünk mamáékhoz, beszélgettünk ettünk, és a mama beállított, egy üveg pezsgővel a karján, hogy koccintsunk erre a különleges napra. Az egész családtól a pár kapott egy pezsgős pohár készletet, aminek nagyon örültek, bár nem is inkább az ajándéknak mint annak mekkora szeretettel adtuk. Még én is kaptam egy kis engedmény és Este 11 órakkor jutottam ágyba. Bár fáradt nem voltam, mert anya számított rá, hogy sokáig fog tartani, ezért még késő du. lerakott aludni, és este 7-kor keltem fel...

Pupu végre hazajött. 5 heti távollét után, úgy döntött elég volt. A hazajövetele is nagyon eseménydús volt. Már előre megálmodta, hogy kit hogy fog meglepni.

Anyát avatta be csak a tervébe, miközben az egész család a papára szállt rá, hogy árulja el a hazajövetele napját. De a vicc az egészben az, hogy a papa is úgy tudta, hogy csak ő tudja :)

Aztán anya, és apa szombaton reggel mentek Pestre a Népligetbe pupuért aki reggel 8 órára ért be. Anya azt állítja, hogy nem sírt, de mindenki tisztában volt vele, hogy mihelyt leszállt pupu a buszról a nyakába ugrott és ott sírt:) Aztán irány haza Kecskemétre. .. 

Aztán ahogy meglepte a családtagokat:

Papa, én nénike:

Anya előre bement a szobába hogy szóval tartsa őket, míg pupu bejön a lakásba. Aztán hirtelen megjelent és mind a ketten csak álltak és nem hittek a szemüknek. Aztán papa volt az első aki a megdöbbenésből először tért vissza a világba. Egyből átölelte puput, és hitetlenkedett, hogy még őt is át tudta verni:)

Nénikének kicsit később esett le a dolog, de már szaladt is pupu nyakába, és sírva is fakadt. Szegény ő egy szót sem tudott kinyögni :)))

Mónika(pupu barátnője):

Anya, nénike és én beültünk a kocsiba, hogy elcsalogassuk hozzánk, azzal az indokkal, hogy elmegyünk sétálni. De mivel fáradt voltam volt kire fogniuk hogy mégis hazamegyünk(ilyenkor bezzeg jó, ha nyűgös vagyok!!! ) Felmegyünk a lakásba, Mónika éppen papával beszélget, mire Pupu bejön az erkélyről. Mónika ránézett, vissza papához és beszélt tovább. aztán megint pupura, és végre leesett neki, hogy nem csak képzelődik.:) Annyira meghatódott, (vagy megijedt, a fene sem tudja) elsírta magát, és csak annyit tudott mondani: - ez így nem járja!!! - és indult a bejárati ajtó felé. Pupunak úgy kellett elkapnia. Hihetetlen volt számára, mennyire meglepődött azon hogy végre itthon lehet, és anyának is nagyon nehezen fog megbocsátani azért amiért titkolózott( persze pozitívan).

Utána még viccelődtek is, hogy még jó, hogy nem az esküvőn voltak. A menyasszony ahelyett hogy a vőlegény nyakába ugrana elmenekül :-DDDDDDDDD

Mama:

Mama egésznap dolgozott, és du. 17,45-kor végzett. Anya elment érte, mondván ne érjem haza olyan későn(na persze! ) Aztán hazaérve csodálkozott, miért van ott a Mónika hisz ő csak Vasárnap jött volna, és míg kérdezgette, pupu szintén az erkélyről beugorva ezt kiabálta: - Katalin, éhes vagyok!!! - mama sikongva ugrott a karjaiba ( én meg anya karjaiba, annyira hangos volt a mama :) ) Aztán vagy 10 percig nem akarta elengedni a kisfiát. Nagyon megható jelenet lehetett, mert mindenki megkönnyezte, aztán pupu ilyet szólt: - ő legalább tudta a helyes irányt!! :-DDDDDD erre mindenki dőlt a röhögéstől.

Egyszóval pupu. Isten hozott újra itthon!!!!!!!!

(Képeket csak akkor tudok küldeni, ha Mónika átküldené őket!!!!!!!)

Na végre, megjött nénike több mint egy hét után. Már nagyon hiányzott. Tihanyban volt, egy családdal, akik gyerekeire ő szokott vigyázni. Nagyon jól érezte magát, fürdeni nem nagyon tudott, de így is jó volt neki. A jó időt is kifogták, szép helyen voltak, külön bejáratú szobája volt...  

" az első közös képünk, miután megjött a Balcsiról"

Nénike amint megérkezett fogott minket és elindultunk sétálni. Mint kiderült, Mónikával előre megbeszélték hova megyünk. Először elmentünk a közeli domb játszóterére, ahol legalább egy órát töltöttünk el, aztán szépen felsétáltunk a tetejére. Még én is sétáltam. Érdekesen működnek ezek a felnöttek, hisz ők sokkal nagyobbak mint én, erejük is több van, mégis, mindig csak jajgattak, míg én kis levegővétellel átvészeltem az egészet.

" ilyen szép volt az ég:)) "

" mama egyedül maradt a babakocsimmal"

" nénikével"

" én is kipróbáltam, tényleg klassz!!! "

" nem hagyhattam ki hogy ne üljek Mónika ölébe...

... persze anya sem maradhatott ki :)))"

" Mónika kedves pózol:)))) "

" már megyünk fel a dombra "

" éppen nénike, és mama dobáltak "

" már jövünk lefele, és lassan a sétánk vége is elérkezett :(( "

Kaptam Mónikától egy kis uborkát! Nem tudom, hogy valaha kóstoltátok-e már, de iszonyúan keserű íze van, de ettől függetlenül nagyon finom. Hát én az uborkára így reagáltam :)))))) 

Aztán voltak nálunk Máté barátomék is. Anya sokat beszélgetett az anyukájával így mi rendesen tudtunk játszani. Nem sokáig tartott a nagy játékosság, mert papa elvitt a Dédimamához. Nagyon megörült nekem, hisz már karácsony óta nem is látott. És mindenkinek az volt a meglepő, hogy nem is féltem tőle, mintha minden nap láttam volna úgy eljátszottam vele. Nem is csoda, hisz mindig nagyon jól elvoltunk egymással, hiába olyan idős, olyan volt vele, mintha velem egy idő lenne:)))  

" Máté, és anyukája"

Na végre készült fénykép rólam is ahogy a motoron ülök:) Most már teljesen megfeletkeztem a vele járó félelmekkel, ezért már bárhol bármikor felülök rá. Sőt az utcára is lementünk már, hát had ne mondjam mennyien csodáltak, minenki el volt ájulva milyen aranyos vagyok, és milyen picike:)))) 

Mónika kölcsön adta a fényképezőgépét, így sikerült egy pár képet csinálni a babakocsiról és a rendőr motorról is.  Az motorral kapcsoltaban, majd lesznek olyan képek is amikor rajta ülök, de most csak gyors fényképezés volt. Holnap azt is pótolom :)))

Az elmúlt egy hét, igazán fényűző volt. Anyék végre kikapcsolódhattak és még nincs vége. Számomra is nagyon jó volt, hisz kaptam egy elektromos rendőrmotort. Először féltem tőle, aztán napról-napra kezdem megszeretni. Én nyomom a gázt, így én adom meg az ütemet is :) Aztán tegnap vett anya egy új babakocsit, mivel a réginek sajnos hamarosan ki fog tőrni a kereke ;(

Anyék votak pénteken Tőserdőn, ahol nagyon jól érezték magukat, én a mamáéknál aludtam, mert este mentek el. Valamikor kora hajnalban értek haza, persze másnap végig aludtam a napot, mert a mamáéknál mindent szabad, ezért nem úgy mint szokta, 9-kor legkésőbb ágyban voltam, hanem még éjfélkor játzottunk a papával. Másnap nénike elutazott nyaralni Tihanyba, így most 1 hétig nélkülöznöm kell. Aztán szombaton, anya, apa, Mónika és anyukája elmentek éjszakai fördőzésre. Most nem tudok fényképet felrakni, mert nénike elvitte a gépet, ezért a motoról, és a babakocsiról, majd később csinálok képet.

Ma sokkal melegebb volt, mint az elmúlt napokban. Már a lakásban sem lehetett megmaradni, ezért anya kirakta az erkélyre a medencét, engedett bele vizet, és velem együtt beültünk. Szinte az egész napunkat benne töltöttük, csak enni, és délben aludni jöttünk be. Kifejezetten jól esett a hűvösebb víz. Valami jól most sem tudtam aludni, mert a szomszédban lakásfelujítás folyik, és persze mindig akkor kell fúrniuk mikor éppen aludnék. De nem baj, így hamarabb visszamentem a medencébe. 

Anyával játszottunk olyat, mintha kiskutyák lennénk, melyikünk az erősebb fogú és szájú ( persze ne ítélkezzetek mert anya egyáltalán nem hagyta, hogy legalább egy kicsit is erősködjek, nehogy a fogamnak ártson). Hol én nyertem, hol anya:-)))

" itt éppen én voltam a nyerő...

...itt meg anya"

" ezzel a samponos flakonnal jó darabig el voltam"

" anya: -kisfiam ne vedd be a szádba azt a kupakot! Még a végén lenyeled!!!

és amit én gondolok: - vedd el ha tudod!!!!!!!!!!!!!!! :-DDDDDDDDDDDDDD

" mindenkinek küldök egy nagy puszit! Persze a pajtiknak pacsit:-)))

" már megint az a fránya kupak :)))"

" mintha egy kis vodkás üveg lenne :-DDD "

" fotomen"

" hiába, többször el kell mindent magyarázni !!! "

" a hajam már legalább 4* volt levágva, mégis milyen hosszú, és már megint annyi van belőle!! "

Tegnap anya meg a mama elmentek vásárolni. Már 11 órakkor elmentek és du. 3-ra értek haza. Anya csinált egy jó nagy bevásárlást, kaptam is egy talicskát, benne rengeteg homokózóval.  A lényegére nem jöttem rá, csak tolni szeretném, és emelni is kéne. Néha sikerült, akkor szaladok mint a gép, de utána csak leengedem a kezem.

Anya mesélte, hogy bementek egy üzletközpontba mama szőrén szálán eltűnt.Kb. egy negyed óra volt míg megtalálta, és nézzétek csak mit vett...

" road dömper!!!!KIRÁLY!!!"

" a dömpernek rájöttem a lényegére, csak legyen ki lökjön is:-))) "

Még egy beszámolóval adós vagy. Pénteken a mamáéknál töltöttem az éjaszkát. Erről nincs mit mondanom inkább megmutatom :) 

" szundi"

" kicsavarodva"

"és így ébredtem reggel"

" az első dolgom a hinta volt, és kéredzkedtem is bele"

" ezt a bilit nénike vette"

" próbálgatom, de még nem jöttem rá a lényegére"

"kukuccs"

" és a du.-i alvásom"